Felvidéki táj-Kárpátia

földbe burkolózott a felvidéki táj, Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. Az útmenti fenyőket megsimogatom, Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon. földbe búrkolózott a Felvidéki táj, Sárga napraforgók csonka szára áll. Elvágták tövétől virágát, termését. Sorsában hordozza a Magyar szenvedését. És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot - megkérdem én tőle - Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne! óóóóó... földbe búrkolózott a Felvidéki táj, Pozsonytól Kassáig szebb időre vár. Piros az ég alja, lángja hívogat, Zöldül a vetés már a fehér hó alatt. És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot - megkérdem én tőle - Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne! óóóóó... földbe burkolózott a felvidéki táj, Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. Az útmenti fenyőket megsimogatom, Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon. És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot - megkérdem én tőle - Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne! óóóóó...