Turul-Kárpátia

Hordozzák a véres kardot, Apáink vére hullott, A múltunk újra megkísért! Ki most szívét máshol hordja, Árulók szekértolója, Rút testét a kutyáknak vessék! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár! Ősi földünk, hozzád szólunk, Gyönyörű Magyarországunk, Ébredj, pusztákon vágtató vad szél! Medrükből a folyók kilépnek, Utat tör újra az élet, Felnyög a Föld, s nyílik az ég! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár! Őrvény fonta arany haját, Hegyek ránca zord homlokát! Mohos kő az öregapja, Minden ősét elsiratja! Két tűz szeme lángolása, Vihart kavar szárnycsapása! Csillagos ég lepedője, Legszebb lány a szeretője! Égzengése komor hangja, Holdsarlója éles karma! Lába nyomán forrás fakad, Előle a szél is szalad! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár! Jöjj, jöjj, Turulmadár, Magyarország rossz úton jár! Édes Turulmadár, Téged Hazád visszavár!