Utolsó percig-Kárpátia

Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább! A fákból lehullott minden levél, A darvak keletnek szállnak. Hideg az éjszaka, tombol a szél, Az ágyúk sorfalat állnak. Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább! A távolban kondul egy öreg harang, Hosszúra nyúlnak az árnyak. Keresztet vetek és elindulok, Háborúban nincs vasárnap! Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább! Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább! A lövészárokba nem jut le fény, Harcigáz marja a számat. Szuronyt szegezz és rohamra fel, Vér festi most át a tájat. Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább! Szögesdrót tépi kopott ruhám, kúszom a mocsokban, sárban. Zsebemben gyűrött fénykép lapul, Értük kell, végig csináljam! Utolsó percig tartjuk magunkat, Amíg visz lábunk, megyünk tovább. S ha majd a zászlónk kihull kezünkből, Vedd fel, s te vidd tovább!