Civitas Fortissima-Kárpátia

Tudjátok meg emberek, hogy jövőtök felől ti magatok, nem pedig mások döntenek. S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság, nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött. Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll. Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet. Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima. Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták, de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák, de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák. A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ. És a reggeli napfény más országok karmai közt talál. És a reggeli napfény más országok karmai közt talál. Megtör vagy ellenáll, csak biztató jelre vár, s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll, s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll. Szemükben elszántság, céljuk a szabadság és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák. Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada. Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima. Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima. Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima. Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.