Szép idõk-Kárpátia

Az volt, kérem szépen, az igazán szép idő, Mikor férfi volt a férfi és nő volt a nő. A pimasz rágalmakat másnap párbaj követte, És a sértést vérrel mosták le. Akkor, kérem szépen, rend volt még a rend, Az utcát csendőr járta, a tolvaj reszketett, A börtön nem hotel volt, és a bíró nem haver, Megfizetett minden gazember. Az újságíró, kérem, az igazságról írt, Nem kellett keresni a sorok közt a hírt, Magyar zenét sugárzott a magyar rádió. Harsogott az Erdély induló. Csak tessék, csak tessék! Itt látható a világ egyetlen országa, Ami hihetetlen módon határos önmagával. Itt lakik az a nép, Melyet ezer éve óta próbálnak betörni és idomítani, De mindhiába. Az ütlegeléstől megedződtek, És a nélkülözések közepette is feltalálták magukat. Vigyázat! Ha a láncaiktól és a szájkosártól megszabadítanánk őket, Beláthatatlan következmények elé nézne a világ! Az volt, kérem szépen, az igazán szép idő, Mikor férfi volt a férfi és nő volt a nő. A pimasz rágalmakat másnap párbaj követte, És a sértést vérrel mosták le.